A gyertya mint lelassító ceremónia

A lassú élet számomra nem választott hangulat, vagy trend. Hanem egy mód arra, hogy biztonságban tartsam az idegrendszeremet.

És ennek az egyik legfontosabb pillére számomra a gyertyagyújtás.

Minden reggelem és estém ezzel kezdődik. Nem dramatikusan, nem túlspiritualizálva, egyszerűen csak meggyújtom, és nézem.

Az egész onnan indult, hogy nem akartam többé a telefonommal kezdeni a napot.

Azt éreztem, hogy ha az első mozdulatom a görgetés, akkor máris kifelé kerül a fókuszom. Információ, mások élete, teendők, inger. És még fel sem ébredtem igazán.

Elkezdtem reggelente jógázni és vagus-ideg aktiváló, idegrendszer-nyugtató gyakorlatokat csinálni.

Az első nap mégis furcsa volt. Valami hiányzott. Szétfolyt a figyelmem. A gondolatok cikáztak. Szükségem volt egy biztos pontra.

Így gyújtottam meg az első reggeli gyertyát.

Azóta, amint felébredek, meggyújtom a gyertyát. Leülök, és csak nézem egy ideig.

A láng mozgása elég élő ahhoz, hogy lekösse a figyelmem.

Elég egyszerű ahhoz, hogy ne stimuláljon túl.

Elég csendes ahhoz, hogy az idegrendszerem megnyugodjon mellette.

Ez lett a reggeli mikro-meditációm. Egyetlen pontra viszi a figyelmem, és kiszakít az induló pörgésből.

Nem kell hozzá app. Nem kell hozzá teljesítmény. Csak jelenlét.

Amikor jógázom, Akkor is végig a látóteremben hagyom a gyertyát.

És azt vettem észre, hogy ilyenkor sokkal könnyebben maradok a testemben.

Nem sodródok el gondolatokba.

Nem kezdek el fejben tervezni.

Nem megyek át problémamegoldó üzemmódba.

Hanem itt vagyok.

Az izmokban. A légzésben. A jelenben.

Ez apró különbségnek tűnik, mégis teljesen máshogyan indítja a napot.

Este, körülbelül 9-kor újra előkerül a gyertya.

Lekapcsolom az összes mesterséges fényt. Régen azt gondoltam, ez kivitelezhetetlen. Hogy túl sok dolgom van még, hogy nem fér bele, hogy drága a gyertya…

Aztán rájöttem valamire. Este 9 után az egyetlen dolgom igazából az, hogy megteremtsem az alváshoz szükséges feltételeket.

Lassú idegrendszer.

Természetes, kevés fény.

Melatonin termelődés.

Kiszállás a fejemből.

A gyertya nem stimulál.

Nem tart ébren.

Csak átvezet.

Ami igazán megváltozott, az nem a fény volt.

Hanem a keret.

A gyertyagyújtás nálam rituálé lett.

A pszichológiai kutatások szerint a rituálék:

• csökkentik a szorongást

• növelik a kontrollélményt

• segítik az átmeneteket

Amikor egy napnak keretet adsz, az idegrendszered érzi, hogy van struktúra.

Van eleje és vége. Van belépés és kilépés.

Reggel a gyertya számomra az éjszakából a nappalba való átmenet.

Este a teljesítésből a regenerációba vezet át.

Egy világban, ahol minden folyamatos, a rituálé határt húz.

És a határ biztonságot ad.

Van-e egy pont a napodban,

ahol nem reagálsz,

hanem jelen vagy.

Nálam ez egy láng.

Lehet, hogy nálad tea lesz.

Vagy naplóírás.

Vagy egy csendes séta.

De ha szeretnél kísérletezni, próbáld ki:

Holnap reggel, mielőtt bármihez nyúlnál, gyújts meg egy gyertyát.

És csak nézd.

Addig, amíg érzed, hogy megérkeztél magadba.